Mit jelent a vizsga a tanítványnak?
Iskolánkban sok tanítvány fél a vizsgától. Az iskolába úgy jönnek, mintha hobbiklubba jönnének, ahol csupán kellemesen eltölthetik az idejüket, a saját kedvükre foglalkozhatnak, és kellemes egészségérzettel és energiával a testükben indulnak haza. Ez nekik elég, és nem óhajtanak többet. Ez természetesen primitív, mert az iskola nem süllyed le a „hobbiklub” szintjére, ahol lógnak és kellemesen töltik az időt. Itt az iskolában tanítanak, és emelik a tanulók tudásszintjét, egészségi állapotuk és készségeik szintjét.
Ezért a fejlődés és a fejlődés több aspektusban történő megerősítése nélkül a tanítványok további előrelépése lehetetlen. A vizsgákat nagyon régen hozták létre, és ennek a rendszernek köszönhetően vált lehetővé az iskolák fejlődése és Mesterek megjelenése. Sajnos ezt még nem minden tanítvány érti meg. Néhányan még abba is hagyják az önmagukat tökéletesítő órákat, amiatt, mert nem tudtak levizsgázni. Néhányan abbahagyták a foglalkozásokat, amint meghallották, hogy vizsga lesz. Szomorú ezt tudni… és lehetetlen megérteni.
Személy szerint nekem vizsgák sokaságát kellett letennem a 30 éves tanulmányi időszakom alatt. Az utolsó vizsgát (a Mesterszint legnehezebb vizsgája) nagyon vártam. Ebben a cikkben szeretném elmagyarázni a tanítványaimnak, hogy mi az a vizsga és a mi a jelentősége az iskola összes tanulója számára. A vizsga (lat. Examen; a latin szó jelentése mindenekelőtt „nyelvecske”, a nyíl a mérlegnél, majd átvitt értelemben értékelés, próbatétel) az ember tudásának legelterjedtebb értékelése.
A vizsga mindig próbatétel az ember számára. A vizsga mindig feltételezi a felkészülést és a tudás bizonyítását egy kompetens személy előtt. A vizsga mindig ellenőrzés és értékelés. A vizsgát azért találták ki, hogy leellenőrizzék a tudást és megfelelő szinten értékeljék. Ezenkívül a vizsga az érzelmi stabilitás próbája is. Annak érdekében, hogy ne aggódjunk a vizsga előtt, előzőleg jól fel kell készülni. De néha ez nem elég. Néha a jól felkészült tanítványok a vizsgán „lefagynak”, és nem tudnak mindent demonstrálni, amire képesek. A vizsgahelyzetben az izgalom alapja az értékeléstől való félelem. Mindig, amikor értékelnek bennünket, a szorongás szintje emelkedik. Fontos, hogy ez a félelem ne lépjen túl a skálán, és akkor segít mozgósítani az erőinket és tudásunkat, hogy mindent helyesen végezzünk. Képzeld el, ha egy személy egyáltalán nem aggódik, és nem izgul a vizsga előtt? Rendkívül ritka esetben ez kiváló felkészülés esetén megtörténhet. De gyakrabban ez az úgynevezett „tanult tehetetlenség” megnyilvánulása, amikor az ember úgy érzi, hogy bármit is tesz, semmi sem fog változni. Ez az állapot nem motiválja a felkészülést, és természetesen nem vezet kiugró eredményekhez.
Az értékeléstől való félelem a perfekcionizmusra hajlamos embereknél kifejezettebb lehet („Nálam mindennek a legmagasabb szinten kell lennie!”), vagy az elégtelen önértékelésű embereknél („Csak akkor vagyok jó, ha megfelelek a követelményeknek”). Ebben az esetben megfigyelhető a fokozott (nem adekvát) felkészülés, az anyag további tanulása, az étvágytalanság és az álmatlan éjszakák. Természetesen magára a vizsgára való alapos felkészülés jó, de csak bizonyos korlátokig. Ha eközben a személynek sikerül fenntartania az ébrenlét, az alvás, a táplálkozás és a pihenés szórakozással kombinált kényelmes módját – az nagyszerű!
De gyakran találkozik ilyennel? A rendezettség és a napirend nem kultúránk legnagyobb erőssége. Javarészt dolgozunk, a vizsgákra pedig az utolsó napokban (gyakrabban éjszakákon) készülünk.
Mégiscsak mit tegyünk? Hogyan kell helyesen készülni a vizsgára? A tanácsok mindenhol ugyanazok. És helyesek. Igaz, mindig felmerül a kérdés – hogyan kell használni őket?
Az első természetesen az, hogy az év folyamán vagy az egész iskolai élet során normálisan kell tanulni. Ez az az alap, amely lehetővé teszi a helyes műveletek, technikák, fogások végrehajtását és a helyes válaszok megadását.
A második – a vizsga előtt normálisan fel kell készülni. A normális azt jelenti, hogy beosztva, bizonyos időt rászánva (és nem az utolsó éjszakát). Szükség esetén, ha valamilyen anyagról mégis kiderült, hogy hiányzik – használni a társak segítségét, Az idő megfelelő megtervezésére való képtelenség (vagy nem hajlandóság) az egyik leggyakoribb probléma, amellyel a vizsgákra való felkészülés során szembesülünk. A felkészülési időszakban feltétlenül találni kell időt a pihenésre is. Séta, beszélgetés a barátokkal – ezek a kellemes dolgok lehetővé teszik, hogy megőrizd érzelmi egészséged és nyugtatók nélkül vizsgázz.
Közvetlenül a vizsga előtt át kell kapcsolni, ki kell pihenni a felkészülést! Még ha nem is mindent tanultunk vagy ismételtünk meg, nem kell a vizsga előtti estét és éjszakát valaminek a görcsös tanulmányozására pazarolni. Ez az információ amúgy sem fog rögzülni, a fáradt és kialvatlan fej pedig arra sem fog emlékezni a vizsgán, amit tudott. Nagyon fontos, hogy jó fizikai és érzelmi állapotban menjünk el a vizsgára.
Mit tegyünk a negatív gondolatokkal, mint például: „Mi van, ha nem vizsgázom le? Rosszul készültem fel. Szörnyű lesz, ha kudarcot vallok? ” Jó lenne átalakítani őket… jóval kellemesebbekké. Például, fel lehet idézni a vizsgákon elért „győzelmeket”, és általában különböző pozitív tapasztalatokat, amelyeket ilyen helyzetekben már előfordultak. Ha erre összpontosítunk, nem hagyjuk, hogy a negatív gondolatok elborítsák az elmét. Próbáljuk meg kicserélni őket valami ilyesmivel: „Sokat tudok és normálisan fogok teljesíteni!”, „Annyit készültem, hogy jól fogok teljesíteni”, „A vizsga – érdekes”.
Az izgalom és a nyugtalanság fizikailag is megnyilvánul. A légzési technikák segítenek enyhíteni a feszültséget. Mellesleg a tánc nagyszerűen segít. Egy hétig tanulhatunk, a vizsga előestéjén pedig elmehetünk táncolni. Csak alkohol nélkül és nem egész éjszaka! Ne felejtsük el kialudni magunkat! Közvetlenül a vizsgán – ne essünk pánikba, és nyugodtan folytassuk a feladatokat. Sok bántó hiba a figyelmetlenség eredménye. Amikor folyik a vizsga, akkor gondold azt, hogy a vizsgáztató a barátod (vagy legalábbis jóindulatú ember, nem pedig egy szörny). Ez azért fontos, mert a közvetlen érintkezés során sok múlik a kommunikációtok légkörén – mind a Te hozzáállásod, mind a vizsgáztató hozzáállása.
Ha sikerül jól felkészülni és kezelni a szorongást, akkor nagy valószínűséggel elégedett leszel a vizsga eredményével. Ha ennek ellenére nem olyan jó az eredmény, elmarad az elvárttól, érdemes-e nagyon elkeseredni? Nem éri meg! A vizsga nem Neked, mint egyénnek az értékelése, csupán egy rövid erőfeszítés eredményének az értékelése.
És a végén szeretnék néhány szót idézni a „Rituálékról és szokásokról” c. ősi kínai értekezésből.
- 1. Tanulni időben kell, a rossz dolgokat mellőzve. (Addig tanulni, míg az idő el nem telik. A rossz dolgokat megakadályozni, míg meg nem nyilvánulnak.)
- 2. Betartani a sorrendet a tanulásban. (Az egyszerűtől a bonyolult felé haladni. Kicsitől a nagyhoz. A nagytól a hatalmashoz.)
- 3. Társaságban tanulni, mivel egyedül tanulva a tudás szűkös, a látókör korlátozott. (Társakkal tanulni, mert a barátok segítsége mindig kedvező a növekedéshez és a fejlődéshez. Társaságban a tanítvány tökéletesíti az erkölcsét és az erényét.